Csak most értettem meg igazán, mit tud igazából nyújtani egy virtuális világ, mint a Second Life. Ehhez pedig találkoznom kellett egy kivételes emberrel, aki tényleg súlyos beteg. 
Egy virtuális egészségközpont, ahol igazi orvosok, nővérek, hallgatók vannak ( persze avatár formában) olyan segítséget képes nyújtani, amiről már hallottam, de sosem hittem el igazán. És most nem orvosi tanácsokra, kezelési tippekre kell gondolni, hanem a gondviselésre, hogy azok nyújtanak leleki támaszt, és törődnek a beteggel, akik tisztában vannak a kórlefolyásokkal. Persze ezt egy kórházban is meg lehetne kapni, gondolná az ember, csakhogy a virtuális világ lehetőséget teremt, hogy egy idealizált környezetben a beteg túllépve a testi korlátain szabadnak és egészségesnek érezze magát. Olyan barátságok születnek, amik képesek erőt és reményt adni a kitartáshoz, és képesek elterelni a figyelmet a mármár szörnyű valóságról. A másik oldalról pedig olyan nagy hatás éri az embert, amit a való életben nem biztos hogy megkap egy betegől.
A Second Life szó szerint értendő.
Itt a beteg nézheti a naplementét az egészséges avatárján keresztül, és ha egy kicsit is, de elfelejtheti, hogy oxigén maszk nélkül a valóságban bizony képtelen lenne ugyanezt megtenni.
A SL-beli AMMC azonban nemcsak erről szól, professzionális képzést, az internet adta lehetőségeket kihasználva, különböző témájú találkozókat, konferenciák nyújt, és mindezt nemzetközi szinten, úgy, hogy még cipőt sem kell húznunk.
Utolsó kommentek